Langrand-Dumonceau
Langrand-Dumonceau (ejtsd: langrandümonszó) András gróf, szül. Vossemben (Lüttich mellett 1826 dec. 5-én. 1852. lépett fel azon sajátságos eszmével, hogy a tőkét kereszténynyé kell tenni, s ezzel nemcsak a belga papság körében nyert általános tetszést, hanem a pápa rokonszenvét is annyira megnyerte, hogy törekvéseire apostoli áldását adta s őt magát pápai gróffá nevezte ki. Később a lelkészek zsebéből, majd a parasztoktól, özvegyektől és árváktól rengeteg összegeket csalt ki és Belgiumban és külföldön több mint 24 különféle részvény- és biztosító-társaságot alapított. A régi bankcégek azonban harcra keltek az új versenytárs bankja ellen, melynek különben sem volt szolid alapja és igy nemsokára csúfos véget ért. Ő maga csalárd bukás miatt vád alá került, de a büntető igazságszolgáltatás kezei közé még sem került, miután egyik befolyásos bűntársa a klerikálisok által képviselővé választatott, egy másik pedig, Decker, Limburg kormányzójává neveztetett ki. Egyébiránt maga a d'Anethan-minisztérium is oltalmába fogadta L.-t. Csak a minisztérium bukása után sikerült a pört befejezni és ekkor L. 15 évi fogságra itéltetett. E büntetésnek nem lett azonban foganatja, mert L. megelőzőleg Amerikába szökött.
