Holtei
Holtei Károly, német iró és költő, született Boroszlóban 1798 jan. 24., megh. 1880 febr. 12. u. o. az irgalmasok klastromában, ahová 1876. visszahuzódott volt. A vén «csavargó»-nak, amint magamagát szerette nevezni, élete kalandokban és mozgalmasságban elég gazdag. Előbb katona, azután joghallgató, majd szinész lett; nemsokára azonban mint felolvasó utazta be hazáját, mely foglalkozásához később is többször visszatért. 1821. nőül vett egy szinésznőt, Rogée Lujzát (1800-15., kitünő heilbronni Katica), két évre rá dramaturgja lett az egyik berlini szinháznak s e minőségében irta most is szinrekerülő darabjait: Die Wiener in Berlin és Die Berliner in Wien; ezekben alkotta meg a német vaudeville-t. 1830. ujra megnősült, ismét egy szinésznőt véve el (Holzbecher Juliát, 1809-38., soubrette). Ezután ismét mint felolvasó, szinész és szinigazgató volt különböző helyeken. 1847. Grazban telepedett le, hol leánya férjnél volt. 1882. emléket emeltek neki szülővárosában. H. mint lirikus költő sziléziai költeményeivel válik ki, melyeket ujabban mind jobban méltányolnak. Irodalmi működése ugy ezen, mint a drámai és elbeszélő téren rendkivül gazdag; regényei közül névszerint is megemlítjük a Vagabunden cimüt (1852, 6. kiad. 1880), mely laza szerkezete mellett is egyike a legérdekesebb német regényeknek s körülbelül az első, mely a cirkusok, vásári bódék s menageriák «művészvilágával» foglalkozik. Vierzig Jahre c. művében (8 köt., 3. kiad. 1862) érdekes megjegyzéseket tesz. H. a német szinészetről s sokat mesél el kalandos életéből. Regényei és elbeszélései a 39 kötetben megjelent Erzählende Schriften-ben (1861-66) vannak összefoglalva; szindarabjai a Theater cimü gyüjteményben (6 kötet 1867). V. ö. Kurnik Max, K. von H. (1880).
