Frank
Frank, 1. Antal, bankigazgató, szül. Pesten 1832 jul. 7., megh. u. o. 1894 máj. A kereskedelmi pályára lépett, külföldön is járt, és végre 1863. a magy. földhitelintézethez jutott mint főkönyvvivő. Ez állásban közéletünk nevezetes férfiaival ismerkedett meg, és ezek ajánlatára lett 1867. a hitelbank első és több évig egyedüli igazgatója. Hazánknak ezen legfontosabb bankintézete az ő vezetése alatt élénk fejlődésnek indult és F. kezdeményezésére létesültek annak különböző ipari és gazdasági vállalatai is Fiuméban, Szegeden és Brassóban. (V. ö. Vasár. Ujság 1894.).
2. F. Bálint, szász gróf (1643-97). Nagyszebenben és az altdorfi egyetemen tanult, 1667. visszatérve hazájába több hivatalt viselt, 1686 óta haláláig a szászok grófja volt, emellett titkos tanácsos és királybiró. A nagyszebeni plébániatemplomban temették el. Irodalommal sokat foglalkozott, legjelentékenyebb műve Breviculus originum nationum et praecipue Saxonicae in Transilvania, mely Nagyszebenben 1696. s azután még több izben megjelent.
3. F. György, győri püspök, helynök, szül. Nagy-Váradon 1742., megh. Győrött 1822 nov. 30. Mint Esztergom főegyházmegyei növendékpap, a teologiát Bécsben hallgatta. Pappá szenteltetett 1769. Tanár volt Nagy-Szombatban, Budán, Pozsonyban, később a pozsonyi papnöveldének igazgatója. 1790. győri kanonok, később főesperes s püspöki helynök lett. Több latin munkát irt. Legnevezetesebb: Humfredi Ditton veritas religionis christianae ex resurrectione Jesu Christi demonstrativa methodo comprobata stb. (németből). V. ö. Zelliger Alajos, Egyh. irók csarnoka.
4. F. Ignác, jogtudományi iró és tanár, szül. Nagy-Károlyban 1788 március 24., szegény sorsu polgári szülőktől, megh. Pesten 1850 márc. 4. 1803. a piaristák szerzetesrendjébe lépett s Privigyén szerezte meg klasszikai műveltsége alapjait, utóbb (1806-08) a selmecbányai alsóbb latin iskolákban oktatott, a bölcseleti tudományokat (1809-10) Vácon hallgatta s 1810. a m. kir. pesti egyetemen a bölcselet és szépművészetek tudorává avattatott. Még 1811. a pesti nemzeti iskolákban tanított, mint piarista, de ugyanez évben kilépett a szerzetesrendből s az egyetemen a jogtudományok tanulmányozására tért át, melyekben később oly nagy hirre és tekintélyre emelkedett. 1815. jogtudor lett s ügyvédi oklevelet nyert, azután a kassai kir. akadémiában a magyar magán- és fenyítőjog rendes tanárává neveztetett s innét Kelemen Imre 1817. történt nyugdijaztatása után a pesti egyetem magánjogi tanszékére tétetett át. 1832. az egyetem rektorává is választatott s e téren szerzett kitünő érdemei jutalmául 1846. kir. tanácsossá nevezték ki. Az 1848-49-iki válságos időkben, melyek sulya az egyetemre is nehezedett, a többször távollevő rektor helyét pótolta s 1849 jun. Horváth Mihály püspök, akkor közoktatási miniszter, az egyetem végrendezéseig ennek igazgatóságával bizta meg; de már julius végén a császári hadseregek bevonulása után Bécsbe hivatott, hogy a magyarországi jogügyek rendezésével foglalkozó bizottmány tanácskozásaiban részt vegyen. Rideg s magános élete már előbb is melankoliába sülyesztette az oly nemes és különben bölcs, mérsékletes, erényes tudóst; most ehhez járulván a kényszerhelyzet, melybe sodortatott, a meggyőződései s az akkori irányzatok és áramlatok közt felmerült ellentét folytán megzavarodott, s miután egy értekezletben, a m. jog s ősiség történeti fejlődését s az arra vonatkozó törvényhozási teendők felett, véleményét bőven s erélyesen kifejtette, felháborodott lelki állapotának beteg izgalmai közt összeroskadva, öngyilkos lett. Az akadémiában, mely 1847. választotta tagjává, Pauler Tivadar hálás tanítványa tartott felette emlékbeszédet 1850 nov. 25. Nőtelen s gyermektelen lévén, tizennégy ezer kötetből álló, nagybecsü s tetemes pénzáldozatokkal szerzett, különösen a jogi irodalomban gazdag könyvtárát Pest fővárosnak hagyományozta használatra, mely annak őrizetét az egyetemre bizta, 1875. pedig a könyvtár tulajdonát is annak adta át, mely nagyszerü ajándék emlékét az egyetemi könyvtár nagytermében aranybetüs feliratu márványtábla hirdeti.
Frank munkái latin nyelven: Specimen institutionum juris civilis hungarici (1820. s 1823. Kassa); Principia juris civilis hungarici (Pest 1828-29. hét kötet). Ezt követte 1837.: Novum supplementum principiorum juris civilis hungarici, az 1830-36-iki törvényeknek is befoglalásával. Miután pedig a tudományok magyar nyelven tanítása törvénynyé lett, 1845-47. Budán kiadta: A közigazgatás törvénye Magyarhonban. Magyar stilusát nem lehet helyeselni, mig mély és alapos jogtudományát minden magyar jogász tisztelve elismeri, mert a nyelv tekintetében saját bogarai voltak, melyekhez makacsul ragaszkodott; az akadémia által elfogadott nyelvszabályoktól eltérve, Verseghy hibás rendszerét követte s az irodalom s törvénykezési gyakorlat által elfogadott műszavak helyébe saját, sokszor helytelen és izetlen kifejezéseit használta, miáltal a magyar nyelvü, egyébiránt becses munkája használatát tanítványaira nézve megnehezítette.
5. F. Ignác (Szabadi), zenész, szül. Pápán 1825. iskolába is az ottani ref. kollégiumba járt, de csak ugy szórványosan, mert nagyon változó kedély és nyugtalan természettel birt, mely alaptipusát azután egész életében meg is tartotta. Bécsben ifju korában a politechnikumba és a zenekonzervatoriumba is ellátogatott, de innen is tovább üzte nyugtalan véralkata. Azután nekiment az egész világnak s bejárta majd egész Európát s hozzá még Algériát, Tunist s Marokkot is. Hosszu vándorlás után visszatérvén hazájába, épp az 1848-49-es időszakban, a honvédségbe lépett, végigharcolta az egész szabadságharcot s mint komáromi kapituláns tért vissza főhadnagyi ranggal Pápára, hol atyjának vendégfogadói üzletét vette át, melyet tiz éven át vezetett és minden szabad idejét a zenére: a hegedüjáték, cimbalom s a magyar zeneszerzésre fordítván. 1860 óta egyedül a zenének élt, később Pesten telepedett le, hol borkereskedést nyitott. Később bérlője volt a 60-as években oly hiressé vált Komlókertnek. Utóbb visszavonult a világtól s a besnyői kolostorban keresett nyugodalmat. Mint magyar nép- és tánczeneszerző egyike volt a legtermékenyebb s mondhatni a legszerencsésebb iróknak is. Már az 50-es években feltünt több eredeti vonásokkal megnyerő dallamosság és pikáns ritmusokkal telt csárdásaival, melyek rohamosan szétterjedtek s nevét népszerüvé, műveit pedig keresetté tették. Több csárdásdallama népdallá változtatva s szövegesítve került a nép ajkára s még manapság is ismert és kedvelt népdalok, mint p.: Jaj de fáj, Befordultam a konyhára; Lujza-, Kemenesi-, Laura-, Ilka s más csárdásai még ma sem mentek ki a divatból. Számos indulót, verbunkost s hallgató nótát is irt, melyek közül legnépszerübb lett a Plevna-induló a 70-es évek törökbarátságának korszakából, mely a hirneves operairó Massenet--nek (l. o. ) annyira megtetszett, hogy hangszerezte s világpolgárjoggal ruházta fel.
6. F. Ödön, orvosdoktor, szül. Nádudvaron 1859. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1881. állami ösztöndijban részesült; 1882. A gáznemü anyagok desinficiáló képességéről c. munkájával (Doleschott Sándorral együtt tett kisérletek alapján) egyetemi pályadijat nyert. 1882 óta az egyetemi közegészségtani intézetben Fodor tanár oldalán működött mint asszisztens, 1888. a m. kir. honvédség orvosi karába lépett. Irodalmilag önálló egészségtani vizsgálatokkal és statisztikai tanulmányokkal foglalkozott; számos dolgoztata közt felemlítjük: Magyarország népesedési mozgalma 1880-82; A Breyer-féle vizsszürő (1886); A kolera Budapesten (1886); Hazai ásványvizek bakteriologiai vizsgálata (1887) stb.
