Főtárgyalás
Főtárgyalás. A modern büntető pernek sulypontja a F. (Hauptverhandlung), amely az irásbeliségen nyugvó perben szokásos u. n. végtárgyalástól (Schlussverhandlung) lényegesen különbözik. Mig ugyanis az irásbeli pernél a pernek sulypontja a vizsgálatban van, s a végtárgyalás nem más, mint a vizsgálatnak ünnepélyes befejezése s esetleges kiegészítése, amiért a végtárgyalásnál rendszerint elegendő a vizsgálat alatt már hit alatt kihallgatott tanuk vallomásainak felolvasása, ritkább esetekben hitelesítése, - addig a F. a hozandó itéletnek kizárólagos alapját képezi s a vizsgálat csakis a F. előkészítésére szolgál. Csak a szokás hatalmát bizonyítja, hogy hazánkban a bünügyi tárgyalást még mindig végtárgyalásnak nevezik, mert a törvénykezési gyakorlat által megállapított tárgyalás tartalmára s jelentőségére nézve nem vég-, hanem a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség alapján álló, a modern büntető per szellemében szervezett F. A F. rendszerinti alkotó részei: 1. a vádlott személyazonosságának és a felek s megidézettek jelenlétének megállapítása; 2. a vádhatározat, ill. vádirat felolvasása; 3. a vádlott kihallgatása; 4. a bizonyítási eljárás; 5. a vád és védelmek szóbeli előterjesztése; 6. az itélethozatal; 7. az itélet kihirdetése. F. az esküdtszéki eljárásnál l. Esküdtszéki eljárás.
A F.-nak az alapelve a nyilvánosság s a szóbeliség és közvetlenség. A biróság és az esküdtek tanácskozására és a szavazásra a nyilvánosság nem terjed ki. Egyébként a nyilvánosság kizárását az egész F.-ra v. annak egy részére nézve a biróság, a felek meghallgatásával, elrendelheti, ha a nyilvánosság a közrendet v. közerkölcsiséget veszélyeztetné. A felek bizalmi férfiai a nyilvánosság kizárása után is jelen lehetnek, valamint azok, kiknek a törvény azt kifejezetten megengedi, amire nézve a törvények eltérően intézkednek. Az a tapasztalás, hogy a F.-okat a vádlottaknak cinkostársai s általában oly elemek látogatják, amelyek a társadalmi renddel hadilábon állanak s igy a F. a bün iskolájává lesz, a nyilvánosság korlátolásának kivánalmát szülte. Kérdés azonban, vajjon az ajánlott gyógyszer nem rosszabb-e a betegségnél, s nem elegendő-e oly intézkedés, mely fel nem nőtteket s oly egyéneket, kik nem a hely méltóságának megfelelően jelennek meg, a hallgatóság köréből kizár. Az igazságszolgáltatásnak a nyilvánosságnál is nagyobb biztosítékát képezi a szóbeliség és közvetlenség, vagyis az az elv, mely szerint ugy a vádlottnak kihallgatása, mint a bizonyítékoknak felvétele közvetlenül az itélő biró előtt kell hogy történjék; a biró csak arra fektetheti itéletét, amit a F.-on maga látott, hallott, észlelt. Kivételnek ez elv alól csak ott lehetvén helye, ahol a vizsgálat során beszerzett bizonyítéknek reprodukciója lehetetlen. Igy p. ha a vizsgálat során kihallgatott tanu időközben meghalt, megőrült, ismeretlen v. oly helyre költözött, ahonnan idézése nem eszközölhető; igy hullaboncolás s helyszini szemlék eseteiben stb. A F.-nak vezetése, a rendnek fentartása az elnököt illeti. Az elnök eszközli a vádlottnak kihallgatását, amely kihallgatás célja felőli tisztultabb nézetek eredménye az, hogy a vádlott felelni nem tartozik, s hogy az elnökön kivül sem közvetlenül, sem az elnök közvetítésével a vádlotthoz senki sem intézhet kérdéseket. Az elnököt illeti továbbá a bizonyítási eljárásnak vezetése; a tanukat és szakértőket az általa megállapított sorrendben az elnök hallgatja ki, utána a biróság többi tagjai, a vád és védelem képviselői is intézhetnek kérdéseket. Ettől eltérőleg az angol perben érvényes keresztkérdezés (cross examination) rendszere szerint a tanukat és szakértőket maguk a felek hallgatják ki, és pedig első sorban az, aki a tanura hivatkozott, s utána az ellenfél teszi meg ellenkérdéseit. A biróságoknak természetesen jogukban áll szintén a szükségeseknek talált kérdéseket intézhetni. A két - a szárazföldi és az angol - rendszer közötti elsőbbség még mindig vita tárgyát képezi; annyi bizonyos, hogy a kontinentális államokban a keresztkérdezés rendszere, tagadhatlan előnyei dacára, mindeddig nem birt meghonosodni, s csak a legujabb időkben tapasztalhatni némi engedményeket.
A F.-ról semmiség terhe alatt jegyzőkönyv vezetendő. A jegyzőkönyvnek feltétlenül tartalmaznia kell: a F. helyét és napját, az elnök, a birák, a jegyzőkönyvvezető, a vádló s esetleges képviselőjének, a vádlott és védőjének neveit, s a tárgyalt ügynek megjelölését. A F. további tartalmát illetőleg lényeges az, vajjon a F.-on hozott itélet ellen van-e fellebbezésnek, vagy pedig csak semmiségi panasznak helye. Utóbbi esetben elég, ha a jegyzőkönyv azokat az adatokat tartalmazza, amelyek az esetleg elkövetett semmiség megállapítására szükségesek. Tehát a tárgyalás nyilvánosságának v. a nyilvánosság kizárásának kijelentése után tartalmaznia kell minden lényeges alakiságnak s a tárgyalás menetének hű leirását, tehát jelesül kiket hallgattak ki, mily szembesítések történtek, mely okiratokat olvastak fel, hogy a tanuk és szakértők esküt tettek-e, továbbá a feleknek indítványait s az elnöknek és biróságnak intézkedéseit, ill. határozatait. Ha az itélet fellebbezhető, ha tehát a ténykérdés is felülbirálat tárgyát képezi, akkor természetesen a tett vallomásoknak lényeges tartalmát is a főtárgyalási jegyzőkönyvbe fel kell venni, ami nélkül a ténykérdés felülbirálása lehetetlen. A főtárgyalási jegyzőkönyv hűségének legjobb biztosítéka kétségkivül az egész F.-nak gyorsirással való feljegyzése. Ez fontosabb esetekben történik is, ahol pedig nem történik, ott a F.-i jegyzőkönyv teljességét azáltal iparkodnak biztosítani, hogy a felek jogaik megóvása érdekében bizonyos körülményeknek vagy történt nyilatkozatoknak jegyzőkönyvbe vételét kivánhatják s ezt a biróság hivatalból is elrendelheti.
