Falb
Falb Rudolf, német természettudós, szül. Oddachban (Stiriában) 1838 ápr. 13. Tanulmányainak befejezése után a piarista rendbe lépett be s 1870. Bécsben lett tanár. A szerzetes rendből azonban kilépett s mint világi pap élt Bécsben s Oppolzer Tivadar csillagász házában lakván, csillagászattal kezdett foglalkozni s a «Sirius» nevü népszerü havi folyóiratot alapította s azt mintaszerüen szerkesztette. Később elkezdett a vulkánok elméletével foglalkozni s a földrengések okát kutatni, s ezen a téren igen szép munkákkal gazdagította az irodalmat. Nemsokára a földrengésekről s ezekkel oly szoros kapcsolatban álló vulkánizmusról népszerü előadásokat tartott, melyekkel különösen Németországban kiváló közönségre talált. Minden előadásán kijelentette, hogy nem gazdagodási vágyból tart előadásokat, hanem azért, mert nagyobb pénzösszegre van szüksége, hogy tanulmányait Délamerikában a Cordillerák és Andes hegyláncolat vulkánjainál folytathassa. Ezen kijelentése Falbnak még vonzóbbá tette különben is vonzó és szép előadásait. Midőn a kellő pénzösszeg együtt volt, valóban elutazott Dél-Amerikába s ott 2 álló esztendeig járt a Cordillerák és Los-Andes hegyláncolatok vulkánjai között a legnagyobb testi fáradalmak és nélkülözések között. Ezután ujból előadásokat tartott, melyeket különösen Amerikában nagy anyagi siker koronázott, ugy hogy ujabb tanulmányutakra ment, mig később megtelepedett Berlinben s az időjóslatra adta magát. Szakemberek Falb jóslatairól egészen más nézeten vannak mint a laikus közönség. Barátai és ismerősei sajnálják, hogy Falb odahagyta a vulkanizmus elméletét, mely téren oly szép sikert aratott. Nevezetesebb művei: Sterne und Menschen (Bécs 1882); Von den Umwälzungen im Weltall (u. o. 1881; 3. kiad. 1890) Das Land der Inka in seiner Bedeutung für die Urgeschichte der Sprache und Schrift (Lipcse 1883); Wetterbriefe (Bécs 1883); Das Wetter und der Mond (2 kiad., u. o. 1892). Ő adja ki a Kalender der kritischen Tage mit Bezug auf Witterungserscheinungen, Erdbeben und Schlagwetter (Bécs) c. naptárt. V. ö. Tarnuzzer, F. und die Erdbeben (Hamburg 1892); Pernter, F.-s kritische Tage (Berlin 1892).
