Ének
Ének. A zene megnyilatkozásának az a módja, közege, mely az emberi hangot használja, ellenkezőleg a különféle mesterséges hangszerekkel, melyek többé-kevésbbé csak emberi hangnak utánzói. Az ének az emberi szóbeszéd mélyebb érzés és szenvedélyesség fokára emelt kifejezésének is nevezhető. Azért minél kevesebb érzés és szenvedélyességgel párosul az ének: annál közelebb esik a szóbeszédhez, mint a parlando, recitativo, szóval, az elbeszélő ének-tételek. Ellenben minél jobban emancipálja magát a szóbeszéd kevés számu skálaközei majdnem egyenlő magasságu v. mélységü hanghordozása s ritmikátlan lejtése alul: annál inkább megközelíti a művészeti szinvonalat s annál kifejezőbbé, jellemzőbbé s hatásosabbá válik. Az É. a régi görögök deklamatórius énekmodorától eltérőleg, igy emelkedett fokonkint eszményibb szinvonalra a keresztény egyházi zenében, mig végre a drámai zene, az opera kifejlődésének korszakában a műéneklés, a virtuózitás legmagasabb fokát érte el. É. egyházi, l. Egyházi ének.
