Borúth
Borúth Elemér (családi nevén Steiger Alajos), költő, a Petőfi-társaság tagja, szül. Mádon, Zemplén vmegyében 1833 jan. 16., megh. Sátoralja-Ujhelyen 1886 aug. 26. Mint mádi birtokos, a szőllőmíveléssel foglalkozott, 1870-től azonban sátoralja-ujhelyi lakos és lapszerkesztő volt; 1879. a Petőfi-társaság tagjává választotta. Szépirodalmi munkásságát 1854. kezdte az akkori fővárosi hirlapokban. Verseinek első gyüjteményét Boruth költeményei, Pest 1859, a közönség rokonszenvesen fogadta; Petőfi hatása alatt áll, de e tekintetben a legöntudatosabbak egyike, aki nem vadászsza a cikornyát; őszinte, igaz hang, mély kedély és könnyen izgatható képzelet kedveltették meg verseit. Ujabb költeményeit Nyárlevelek cimen adta ki (Sátoralja-Ujhely 1878), mely kötetben a népies hangu művek mellé elbeszélések és humoros versek is sorakoztak; e könyv a költőt jelentékeny fejlődésben mutatta be. Hátrahagyott műveit két kötetben Szana Tamás bocsátotta közre életrajzával (Budapest 1887). Dalai közül több a nép ajkán-is él kivált azok, melyekre Simonffy Kálmán Szénffy Gusztáv és Kralovánszky Mór zenét alkalmaztak, mint: Szomorú fűz ága hajlik a virágra..., Tele van a rózsabokor..., De szépen szól a furulya stb.
