Bél.
Bél. Árpádkori magyar nemzetség, melynek székhelye a borsodmegyei Molnos-Bél és környéke s mivel ugyanitt volt a mátravidéki kunoknak Kletus egri püspök által 1232-ben alapított bél-háromkuti apátsága, nagyon valószinü, hogy a beeli nemesek is ezen kunok közül valók voltak. Erre vallanak a nemzetségnél divatos nevek is, minők: Karul (azaz karvaly), Buken, Mikó, Ugra, Kene, Zerje stb., melyek a magyarságnak főleg kun vagy rokon származásu elemeinél voltak elterjedve. A nemzetségből származott molnosbéli Béli-család még a XV. század végén is előjön Borsodmegye birtokosai között s valószinü, hogy a ma is virágzó Bekényi-család (l. o.) szintén e nemzedék ivadékai közé tartozik. (Wertner M. A magyar nemzetségek. I. 99.)
1. B. Károly András, a hires B. Mátyás fia, történetiró, szül. Pozsonyban 1717 jul. 13., megh. 1782 ápr. 4. Tanulmányait hazájában elvégezve, az altorfi, jenai és straszburgi egyetemeket látogatta. 1740. hazajött és Mária Terézia koronázásán nagy tetszést keltő beszédet tartott. Egy év mulva Lipcsébe ment, s az ottani egyetemen 1743. a bölcsészet rendkivüli, a költészet rendes tanára, rövid idő multán az udvari tanács tagja, az akadémia és kir. könyvtár elnöke lett, a roveredoi tud. akadémia és a göttingai társulat pedig tagjául választá. 1751-1781-ig a lípcsei tudományos és szépirodalmi kiadványok igazgatója, az Acta Eruditorum-nak és a Leipziger gelehrte Zeitungnak szerkesztője volt. Életének önmaga vetett véget. Szinnyei József a Magyar irók élete és munkái c. munkájában 57 művét sorolja fel, melyek nagyrészt történelmi és irodalomtörténeti tárgyuak.
2. B. (Belius) Mátyás, a legjelentékenyebb magyar földrajzi iró a mult században, szül. Ocsován Zólyom vármegyében 1684 március 24-én; atyja mészáros volt. Iskoláit Losoncon, Besztercebányán, Pozsonyban, Veszprémben és Pápán végezte nagy küzdelmek között. 1704. Németországba utazott Halleban hittant hallgatott. 1707. Besztercebányán káplán, majd gimnáziumi rektor lett, honnan 1714. ment Pozsonyba, hol 1719-ig az ág. ev. iskola igazgatója, majd az egyház német lelkésze lett. 1742. szélütés érte s 1749. nyugalomba vonult, de már azon évben aug. 29. ujabb szélhüdés következtében meghalt. Számos latin, német és magyar művet irt, többnyire egyházi és iskolai tárgyuakat, külföldi lapokba és folyóiratokba cikkeket küldött, ő alapította meg Marth Mátyás és Beer Frigyes Vilmos társaival 1721 márc. 15. az első rendesen megjelenő magyarországi hirlapot Nova Posoniensia cím alatt, mely azonban csakhamar a jezsuiták kezébe került és megszünt. Legnevezetesebb s még ma is kutforrás gyanánt szolgáló műve Notitia Hungariae novae historico-geographica, melyet Straub Pál bécsi könyvárus adott ki. A nagy műből, mely teljesen a kor szinvonalán állott, az első folio kötet 1735. jelent meg, Pozsony vmegyét tárgyalja; a második kötet (1736) Turóc, Zólyom és Liptó megyék leirásával, a harmadik (1738) Pest-Pilis-Solt vmegyével foglalkozik. A negyedik kötet, Nógrád, Hont, Bars és Nyitra megyék leirása, 1742-ben jelent meg. Halála után megjelent még az ötödik kötet első fele Moson vmegye leirásával. A majdnem teljesen elfogyott 5. kötetet Zichy Jenő gróf 1893. száz példányban ujra kinyomatta. A többi kéziratban maradt s azt a szerző örököseitől Batthyány József gróf, akkor kalocsai érsek vette meg, de szállítás közben a kézirat egy része a Dunába esett, ugy hogy részben használhatlanná vált. Az első négy kötet eredeti kézirata a pozsonyi ág. ev. liceum könyvtárában őriztetik 17 kis ivrét kötetben, a többi kézirat az esztergomi főegyházmegye könyvtárában, s részben másolatban a nemzeti muzeum kézirattárában van. B. a cseh-szláv irodalommal is foglalkozott. Krman Dániel ev. szuperintendenssel együtt nézték át s adták ki Halleban 1722-ben a cseh testvérek bibliáját; ugyanehhez irt előszót is, továbbá Arndt János után adta ki: Rajská záhrádka (Az édenkert). Bél összes műveinek jegyzékét Haan Lajos állította össze «Bél Mátyás» c. akadémiai értekezésében (Budapest 1879). Ujabb életrajzai közt nevezetes Márki Sándoré (Paedagogiai Plutarch I. kötet, Pozsony 1886). Bél nagyszerü vállalatát később Palugyay Imre (l. o.) akarta ismételni, de neki sem sikerült teljes művet adni. Pozsony városa egy utcát keresztelt el B.-utcának, de sírja már nem létezik, miután a régi prot. temető helyén házsort építettek.
