ZSĚLLÉR
ZSĚLLÉR, fn. tt. zsěllér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Molnár A. szerént megfelel neki a latin inquilinus, azaz, minden lakos, aki akár tulajdon házában, telkén stb. akár a másén lakik, vagyis székel. De ezen jelentése már jóformán elavult; ámbár átv. ért. még mondjuk: az erdők, lombok zsellérei, azaz madarak. 2) Szükebb ért. aki bizonyos haszonbér fizetése mellett másnak házában tart lakást. Zselléreket fogadni a házba. Kiadni a zselléreken. 3) A régi urbéri rendszerben, jobbágyhelységben lakó személy, kinek jobbágytelke nem volt, s ellentéte telkes v. helyes jobbágy, gazda. Házas zsellér, házzal, illetőleg belső telekkel biró, ellenkezőleg: házatlan zsellér.
Valószinünek látszik, hogy törzse a széket jelentő, s a latin sella után képzett zsělle v. zsölle; honnan zsellér am. bizonyos helyen székelő, lakó, mi az inquilinus (Fabri ,Thesaurus’-a után quasi incolinus) szónak leginkább megfelel. Miklosich ezt mondja róla: „Željar neuslavisch, (magy.) zsellér, zsellyér Kleinhäusler, Inwohner. Rumenisch: želerju aus dem Magyarischen. Fremdw. 137.“
