VÉGÜL
VÉGÜL, (vég-ül) ih. A sorban v. az elősoroltakban végső v. utósó helyen, utóljára. Fölveszi a leg előszócskát is: legvégül, s még nagyobb sulyosbitással: legeslegvégül; némely szójárásban: véges végül.
„Imádkozom az én teremtőmnek,
Aggyon eszöt az én szeretőmnek,
Osztán adjon a munkához kedvet,
Végös végül tiszta hű szerelmet“
Aggyon eszöt az én szeretőmnek,
Osztán adjon a munkához kedvet,
Végös végül tiszta hű szerelmet“
| Székely népdal. (Kriza J. gyüjt.) |
