SÓSZT
SÓSZT, áth. m. sószt-ott, par. ~sószsz, htn. ~ni v. ~ani. Őrségi tájszó Vasvármegyében, s am. ránt, kihúz, pl. fát, füvet a földből, máskép: suhaszt, melyből öszvehuzás által lett sószt, mint túl a Dunán némely tájakon a kovács-ból lett kács, a hová-ból há, a savanyu-ból sónyó. Gyöke (só = suh) hangutánzásra mutat.
