SOMPOLYOG
SOMPOLYOG, (som-p-oly-og) gyak. önh. m. sompolyog-tam, ~tál, sompolyg-ott, htn. ~ni v. sompolyg-ni, v. sompolyg-ani. Bizonyos czélból, különösen, hogy valamit kérjen, kapjon, hunnyászkodva, hizelegve, oda-oda simulva járkel valaki körül. Anyja körül sompolyog a gyermek, midőn kérni akar. Az eb a konyhában, a terített asztal körül sompolyog. Szélesb ért. megszégyenülve, vagy valamitől tartva odább megy, mi rendesen hunnyászkodva történik. A kipirongatott ember elsompolyog. Az eb kisompolyog a konyhából, ha fazékszedővel fenyegetik.
Ezen értelemnél fogva legvalószinübb, hogy a sompolyog a suny igéből fejlődött ki és módosúlt által, a hasonló képeztetésü a gömbölyög, hömpölyög, gombolyog igékhez, melyek gyökei göm, höm, gom, s törzseik gömb, hömp, gomb, innen lett gömböly, hömpöly, gomboly, gömbölyög, hömpölyög, gombolyog; hasonlóan a suny-ból eredetileg lett sunyp sonyp, könnyebb kiejtéssel, különösen az ny az ajakhang előtt közvetlenül m szintén ajakhanggá változva: somp, innen: sompoly, sompolyog, azaz, sunyva mozog, járdogál. E szerint elemezhetők a hasonló jelentésü sompordál v. somfordál v. somportál is, melyekben az l átalakult rokonszervű r-vé, és a g nyelvünkben nagyon divatos szokás szerént d-vé, pl. járdal, szurdal am. járogal, szurogal (szurkál) inderkedik am. ingerkedik stb. hasonlóan sompordál am. sompolygál, s oly gyakorlatos ige, mint, szállongál, keringel, csatangol, szintén mozgásra vonatkozók, és több más nemüek.
