RÚTSÁGOS
RÚTSÁGOS, (rút-ság-os) mn. tt. rútságos-t v. ~at, tb. ~ak. Igen rút, rútsággal teljes. És eltőré a rútságos bálványát. (Káldi, Kir. III. 15. 13.). „A bínnek (bünnek) rutságos ondogsága.“ (Winkler-codex). Továbbá: genyedséges. Rútságos seb, kelés, daganat. V. ö. RÚTSÁG.
