OTTHON
OTTHON, v. ~HONN, (ott-hon, v. honn) ösz. helyhatárzó. Azon helyen, házban, hol valaki rendesen lakni, tartózkodni szokott; máskép: oda haza. Mindenűtt jó, de legjobb otthonn.
„Messze jártam, másutt is volt jó dolgom,
De a szivem csak azt mondja: jobb otthon.“
De a szivem csak azt mondja: jobb otthon.“
Petőfi.
Otthonn parancsolj. Tréfásan szólva: nincsenek nála otthonn, am. elment az esze, jár az esze.
