OSZTÓ
OSZTÓ, (osz-t-ó) mn. és fn. tt. osztó-t. 1) Általán, aki oszt, vagy, amivel osztanak tulajd. és átv. ért. véve. Jobbára a viszonytárgy nevével öszvetett szót képez, pl. alamizsnaosztó, jutalomosztó személy, ételosztó szolga, levesosztó kanál. 2) Főnevül használva a szám- és mértanban azon szám vagy mennyiség, melyet egy másikból annyiszor veszünk ki, ahányszor abban találtatik, pl. ebben: 10/2, a 2 osztó, ebben; a/b, a b osztó. Kártyajátékban azon játszótárs, ki a kártyalapokat szétadogatja.
