KACZAGÁNY
KACZAGÁNY, (kacz-ag-ány, V. ö. KACZ [1] gyök) fn. tt. kaczagány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Syrjän és permi nyelven kaczik bőrt jelent: innen a kaczagány nem egyéb volna, mint bizonyos állatok háti bőre, melyet őseink palástul viseltek, s még most is Erdélyben a köznépek itt ott juhbőrből hordoznak. Azonban kacz (1) gyök után értelmezve jelent szökdécselő, játszadozó anyagot vagyis felső öltönyt; melyet csak nyakba akasztanak, s mely menés, különösen lovaglás közben a léggel és szellővel játszadozva mozog. Gyöngyösi Istvánnál: kecse (=kecze?)
„Veres skárlát kecsét függesztett vállára,
Melyet készítetett parduczbőr formára,
Körmöket ezüstből csináltak lábára,
Fogakat is raktak olyakat állára.
Melyet készítetett parduczbőr formára,
Körmöket ezüstből csináltak lábára,
Fogakat is raktak olyakat állára.
Párducz-, tigriskaczagány. Juhkaczagány. Válláról kaczagány lóg. Bojtos, gyapjas, szőrös kaczagány.
