HINT
HINT, (him-t, magas hangú i-vel) áth. m. hint-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Tulajdonkép, eredeti értelménél fogva valamit himekkel, azaz pettyekkel, foltokkal, elszórt testecskékkel tarkít, s mintegy himmé, azaz pettyessé, foltossá, pontozatossá tesz. Szőlővel behinteni a kinyujtott rétestésztát. Szentelt vízzel behinteni a templomban levő híveket. Köz és szélesebb ért. szór, szertehány, apróbb részekben eloszlat. Sót hinteni a levesbe. Magot hinteni a földbe. Marokkal hintik a magot, nem vékával. (Km.). Aki vakjában hinti, veti a kincset, bút arat. Nem hintik disznók elejbe a gyömbért. (Km.). Virágokat hinteni a kedves sirjára. Kihinteni a szemetes buzát, ocsút a tyúkoknak. Behinteni karapolóval az őrlendő gabonát. Szép valamit szoktak odahinteni, hová a tőrt rakják. (Km.).
