GEBESZKĚDIK
GEBESZKĚDIK, (geb-esz-kěd-ik) k. m. gebeszkěd-tem, ~tél, ~ětt. Átv. ért. és tréfás kifejezéssel am. görbedezve, különösen sovány ló gyanánt fölerőködik. Mondják oly emberről, ki nevetséges erőtetéssel nagynak akar látszani; vagy állatról, midőn más erősebb irányában berzenkedik. Gebeszkedik a macska, hörcsök, midőn haragjában háta fölgiberedik. V. ö. GEB.
