villongás
villongás főnév -t, -ok, -a
A villong igével kifejezett tevékenység, ill. folyamat, állapot; az a tény, hogy csoportok villonganak (egymással); kisebb méretű és jelentőségű, megszakításokkal folyó harc, háborúskodás. Kuruc–labanc villongások. A határokon állandóan folytak a villongások. És most néma dicsőséggel lépdesve … | Összejön a három győző. Bámulva tekintik | Egymást, mint kiket a villongás messze szakasztott. (Vörösmarty Mihály) Fehérvárt nemsokára villongások ütnek ki … (Kemény Zsigmond) || a. Civódó ellenségeskedés, patvarkodó viszálykodás. Családi villongás. A villongás a két család között évek óta tart. A villongás oka a hagyaték.
Szóösszetétel(ek): belvillongás; határvillongás; pártvillongás; trónvillongás.
villongási; villongásos.
