vidékies
vidékies [e] melléknév -en, -ebb [e, e] (rendsz. kissé rosszalló)
Olyan, ami a vidékre (3), kül. a vidéki kisvárosokra emlékeztet, ott előforduló, ott szokásos. Vidékies hangulat, utca; vidékies jellegű házak. Szegényes, vidékies volt a színpad, csak a világosítómester talált elfoglaltságot. (Krúdy Gyula) || a. Megjelenésében, modorában, beszédjében a vidéki (1a) emberhez hasonló, ilyenre emlékeztető <személy>. Vidékies alak, férfi, hivatalnok, kereskedő. || b. Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó. Vidékies beszéd, felfogás, modor, öltözet, szokás, viselkedés. Szinte szenzációs érzés ébred fel az emberben, midőn végignézi … a vidékies szabású kabátokat, a bajuszokat. (Krúdy Gyula)
vidékiesség.
