vemhe
vemhe [e-e] főnév (személyragos, csak 3. személyű alakban) vemhét; vemhük (népies)
Emlős állatnak, kül. lónak, szamárnak az anyaméhben levő magzata. A lovak könnyebben viselik vemhüket, mint a tehenek. S a szürke kanca vemhét elveti. (Berzsenyi Dániel) Vemhét a szarvas idétlen hozza meg. (Arany János) || a. (régies) Emlős állatnak, különösen lónak, szamárnak világra hozott magzata; csikó. Mint szamárnak vemhe, mely Édes anyját elveszíté … Úgy üvölték, úgy rikolték. (Vörösmarty Mihály) Kifeküdt a temetőárokba, hallgatni a szamár vemhe ordítását. (Jókai Mór)
