tölgy [1]
tölgy [1] főnév -et, -e [e, e]
1. A hazai lomberdők egyik leggyakoribb fája; erős, magas törzse, karéjos levele, barkavirágzata, kupaccsal körülvett makktermése van; hosszú életű, magasra megnő; tölgyfa (Quercus). → Kocsányos, → kocsánytalan tölgy; magyar, molyhos, vörös tölgy; árnyékot adó, hatalmas tölgy. Makkból lesz a tölgy. A tölgy, mely zivatar közt annyiszor álla kevélyen, Dőltében viruló ágait így temeti. (Kisfaludy Károly) A tölgyek alatt Im meglep az alkony, Hűsebb fuvallat Zörög át a parkon. (Arany János) A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár. (Tóth Árpád) Csak elvétve akad a határban egy-egy fehér nyárfa… Tölgy, cser, platán nincs. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, költői) <Az erő és szilárdság jelképeként.> Jőjön az éjszaki orkán Kicsavarni tövestül a tölgyet, Mely ezredig állt a hegy ormán! (Arany János)
2. Tölgyfa (2) Ez az asztal tölgyből készült. || a. jelzői használat(ban) Ebből való, ebből készült. Tölgy íróasztal, könyvszekrény.
Szóösszetétel(ek): 1. tölgyág; tölgyajtó; tölgyasztal; tölgybútor; tölgyderék; tölgydeszka; tölgydonga; tölgygomba; tölgyhasáb; tölgykoszorú; tölgylevél; tölgylomb; tölgymakk; tölgyóriás; tölgypad; tölgyszál; 2. paratölgy.
