tanyázik
tanyázik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (választékos, irodalmi nyelvben) tanyáz
1. <Állat> vhova befészkelve magát ott él. Az asztagban egerek tanyáznak. Még pusztább lesz a puszta ház… Padlásán a bagoly tanyáz. (Tompa Mihály)
2. (népies) <Személy> vhol, rendsz. társaságban beszélgetve tölti az időt. A szomszédban szoktunk tanyázni. Tanyázzunk még egy kicsit! Ha nem ellenkedett senki az országgal, Örömest tanyázott a víg cimborákkal. (Arany János) || a. <Személy> rendszeresen ott van, ott szokott tartózkodni vhol. Az utcai szobában most a fiam tanyázik. Pár ezredév gúláidat elássa… A pusztán koldus, szolganép tanyáz. (Madách Imre) Az osztály végén parasztgyerekek tanyáztak. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Tárgy> ott található vhol. Az ágyakon szerteszét… főkötők tanyáztak. (Jókai Mór)
Igekötős igék: eltanyázik; letanyázik; megtanyázik.
tanyázás; tanyázó.
