szenzáció
szenzáció [ë] főnév -t, -ja
1. Feltűnést keltő, váratlan esemény. Politikai szenzáció; a nap szenzációja. A gyilkosság nagy szenzáció volt. Fölfedezése szenzáció számba ment. || a. Ilyen esemény híre. A tőkés országokban a napilapok szívesen közölnék szenzációkat. Színházi szenzációkkal szórakoztatta a társaságot. A lapot a közeli piactéren kapkodták. Bőgtek a rikkancsok: – Szenzáció… szenzáció. (Kosztolányi Dezső) Kérlek alázattal főügyész uram, szenzáció… Most mondja a számvevő, hogy miniszteri biztos érkezett. (Móricz Zsigmond)
2. Váratlan esemény v. közlés keltette feltűnés. Szenzációt kelt, okoz. [A játszma] olyan szenzációt csinált, hogy még a konferenciát is félbehagyták érte. (Jókai Mór) Kiszámítva a hatást, s kiélezve a pillanatnyi szenzáció egész boldogságát, Gyula kivette a szivart a szájából. (Babits Mihály) || a. Rendkívüli, szokatlan volta miatt kellemes izgalmat jelentő élmény. Nagy szenzáció volt a gyerekek számára a külföldi vendégek megérkezése. Minden elfinomultságra és ritka szenzációra éhes ez a koravén… ember. (Kuncz Aladár)
3. (bizalmas, túlzó) Nagy elismerést, csodálatot keltő jelenség. Szenzáció, micsoda ruha volt rajta!
Szóösszetétel(ek): 1. szenzációéhes; szenzációéhség; szenzációhajhászó; szenzációízű; 2. világszenzáció.
