simaság
simaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (ritka, átvitt értelemben is) A sima (főként I. 1–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság. A bársony jellemzője a simaság. Van valami kellemes simaság ebben a borban. || a. Vmely anyagnak, testnek, tárgynak sima volta; sima tapintás, egyenletesség. Arcbőrének simasága; a bársony, a selyem simasága; a jég, a márvány simasága; a padló, a talaj, az út, a víztükör simasága; a liszt, a púder simasága; a kenőcs, a szappan simasága; ruhájának simasága. Hát szégyell a magyar cserfa lenni végre, Minthogy annak durva, darabos a kérge, És azon törekszik, hogy’ lehessen káka, Mert tetszősebb néki annak símasága! (Arany János) || b. (ritka) Sima felület. A folyó tükre csupa simaság.
2. (átvitt értelemben) Vmely cselekvésnek, folyamatnak sima (8) menete; egyszerűség, könnyűség. Az ügy (elintézésének) simasága.
3. (átvitt értelemben) Vmely személy magatartásának könnyed, megnyerő, sima (9) volta; sima társasági modor. Beszédének, fellépésének, modorának simasága. Mi… a nagyvilági simaságtól jócskán elmaradtunk. (Vas Gereben) Diplomata simaságát a vezérkarban is megtartotta: társai irigyelték könnyű és hajlékony modorát. (Karinthy Frigyes)
simasági; simaságú.
