rendiség
rendiség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
(történettudomány) <A hűbéri, nemesi társadalomban> a rendekre (9) való tagoltságon alapuló állami, társadalmi szervezet, rendszer. Ausztriai, francia, magyar, spanyol a rendiség kialakulása, kora. A rendiség jogi egyenlőtlenséggel járt. Nálunk a rendiséget 1848 döntötte meg. Háttérbe lőn szorítva a rendiség szűkkeblű szelleme a kor szabadabb eszméi által. (Csengery Antal)
