pörge
pörge [e] melléknév pörgén, pörgébb, (régies, népies) perge [ë-e]
1. <Csak néhány szókapcsolatban:> fölfelé kunkorodó. Perge bajusz; perge kalap: olyan k., amelynek felfelé kunkorodó, keskeny karimája van; perge toll. Gangosan kipödri szép perge bajuszát. (Sárosy Gyula) Kis pörge bajuszával pompás népies alak volt. (Vajda János) Fekete, pörge, beszegetlen kalapban ült … a locsogó szökőkút tájékán. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Pörgő, gyorsan forgó. S a kád mellett körbe-körbe Tánc kezdődik, fürge, pörge. (Arany János) || a. (ritka) Gyors, szapora, élénk. Perge kacajjal követték Őfelségét úsztába. (Csokonai Vitéz Mihály)
