nyavalygás
nyavalygás főnév -t, -ok, -a
1. (népies) A nyavalyog (1) igével kifejezett állapot; betegeskedés, nyavalyáskodás. Sok nyavalygás után végre felépült.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Hosszas és a hallgatót fárasztó, untató siránkozás, panaszkodás, nyafogás. A darab csupa nyavalygás. Elég volt már a nyavalygásból! Unalmas hallgatni örökös nyavalygásait. Bántó … a Molnár és Gyermekében, … az ártatlan leány hosszú nyavalygása. (Vörösmarty Mihály) E romlott, e lejárt világba Nyavalygás a poéta láza. (Reviczky Gyula)
nyavalygási; nyavalygásos.
