megegyezés
megegyezés [mëgëggyezés; g-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a megegyez(ik) igével kifejezett cselekvés, eljárás, ill. történés; az a tény, hogy vki, vmi megegyezik vkivel, vmivel, ill. két v. több (jogi) személy, dolog megegyezik egymással.
1. Azonos, közös véleményre, egységes nézetre jutás, együttes megállapodás (vmire nézve). Baráti, békés, hallgatólagos, nemzetközi megegyezés. Nem volt könnyű a megegyezés. || a. Ennek eredménye: egyezség. Létrejött a megegyezés. Megegyezésre jut(ottak). Appelláljunk a népre! Ez volt közös megegyezésünk. (Jókai Mór) A kártyát mindenkor utáltam. Már gyermekkoromban megismertem benne, hogy kölcsönös megegyezésen alapuló kölcsönös fosztogatás. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka, régies) Beleegyezés. Pál udvariasan meghajtá [magát] megegyezése jeléül. (Vas Gereben) Hamlet szelíd és kész megegyezése Mosoly gyanánt ül szívemen. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. Vminek vmivel (meg)egyező volta, összeillő, összehangzó hasonlósága v. azonossága. A felfogásmódok, nézetek, vélemények megegyezése; az adatok, a méretek megegyezése; ízlésünk megegyezése.
Szóösszetétel(ek): közmegegyezés.
megegyezéses; megegyezési.
