lekaszabol
lekaszabol tárgyas ige
1. (kissé választékos) <Rendsz. több embert, csoportot> ütő, vágó, szúró fegyverrel, kül. karddal agyonvagdal, legyilkol; lemészárol. A sereget az utolsó emberig lekaszabolták. De bezeg elérték, le is kaszabolták [a törököt]; Hullottak a fejek előttök, mint a mák. (Petőfi Sándor) Lóra kap az egész nemesség, s úgy lekaszabolja karddal, buzogánnyal, parittyával a gyáva ellenséget, hogy hírmondó sem megy haza belőle. (Jókai Mór)
2. (régies, irodalmi nyelvben) <Egy személyt, ill. vmely emberi testrészt> hevesen vagdosva, kegyetlenül, durván levág. Mielőtt az erőszak igába fogat, Kaszabold le, hazám, nyakadat te magad. (Petőfi Sándor) Ellenfelét úgy lekaszabolta, hogy abból többet … embert ugyan senki sem csinál. (Jókai Mór)
lekaszabolás; lekaszaboló; lekaszabolt; lekaszaboltat.
