kontúr
kontúr főnév -t, -ok, -ja
(választékos) Általában vminek a körvonala. A házak kontúrja beleolvadt a ködbe. || a. (festészet) Az a vonal, amely az ábrázolás egyes elemeit (ember, fa, tárgyak) közvetlen környezetüktől elkülöníti. Elmosódott, halvány kontúr; éles kontúrokkal rajzol.
Szóösszetétel(ek): kontúrrajz; kontúrvonal.
kontúros; kontúroz.
