kedvderítő
kedvderítő melléknév -en [e] v. -n v. -leg [e] (irodalmi nyelvben)
Olyan, amely jókedvre hangol, derít. Kedvderítő beszélgetés, bor, nóták, tréfálkozás. Még ifjút, szabadot szeretett egy furcsa leányka, Múzsád volt s amit súg vala, kedvderitő. (Vörösmarty Mihály) A rossz színdarab gyakran nem is rossz, csupán gyenge; olyan gyenge szellemi tápláléknak, lelki élménynek, mint az állott víz kedvderítő italnak. (Nagy Lajos)
