hervatag
hervatag [ë] melléknév -on, -abb (választékos, irodalmi nyelvben)
1. Olyan <növény>, amely a hervadásnak (1) alá van vetve, hamar hervad, hervadékony. A virág hervatag. A koszorú gyengéd szövedék sokféle virágból, Szép is…, hervatag is. (Vörösmarty Mihály) Szívem, ti hervatag virágok, levelek! | Úgy fáj, úgy vérzik értetek! (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben, gúnyos) Olyan, ami könnyen, hamar hervad (3), gyorsan elmúlik, nem sokáig virul, v. rövid ideig ragyog. Hervatag dicsőség, hírnév, siker. Mily nagy érdem az, Minő erény, mely e hálátalan Pályán a késő hála ujra sarjadt, Nem hervatag babérait szedi … (Arany János)
2. Olyan, akin, amin a hervadás (2) jelei mutatkoznak. Középkorú, hervatag nő. Rövid búcsúlátogatásokra emlékszem még és a Zimán Ilka fagyos, hervatag szájára. (Kaffka Margit) || a. Hervadt (1). Az udvar közepén fehér rúdon egy zöld üveggömb állott hervatag verbénák között. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami vkinek, vminek a hervadt (2) voltára emlékeztet; bágyadt, erőtlen. Énekelt, … mutatóujját valami hervatag, régies mozdulattal halántékához emelve. (Kosztolányi Dezső)
hervatagság.
