hasztalan
hasztalan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul, -abb (kissé választékos) Eredménytelen, hiábavaló. Hasztalan beszéd, munka, próbálkozás; hasztalanul beszél neki; hasztalanul tölti az időt. Ah fáraó, tán már untatlak is E hasztalan, e balga fecsegéssel? (Madách Imre) Igy éltem s voltam én hiába, | … s már halálom is hasztalan. (József Attila)
II. határozószó (kissé népies) Eredmény, haszon, siker nélkül; fölöslegesen; hiába. Hasztalan beszélek neki. Hasztalan kérdem tőle. Hasztalan hívom. Hasztalan kereste a magánosságot, Mert beteg lelkének nem lelt orvosságot. (Arany János) Hasztalan imádkozott egy kis háborúért a leghathatósabb búcsújáróhelyeken. (Móra Ferenc)
hasztalanság.
