elrothad
elrothad tárgyatlan ige, (népies) elrohad
1. <Szerves anyag> lassan, hosszú idő alatt megrothad. Elrothad a fa, a szalma. Az elvetett bab mind elrothadt. A szénaboglya beázott, s a közepe elrothadt. De hogyan nem rohadt el ez a vékony vessző nyolcszáz esztendő alatt a földben? (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, durva) <Személy> testben tönkremenve, nyomorultul elpusztul. Ereszd el a kisasszonyokat te gazember, mert a börtönben rothadsz el. (Mikszáth Kálmán)
elrothadás; elrothadó; elrothadt.
