elkámpicsorodik
elkámpicsorodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (bizalmas, kissé tréfás)
1. Vki sírásra görbült szájjal v. csalódottan, lesújtottan elszomorodik, elkedvetlenedik. A hírre elkámpicsorodott az egész társaság. || a. <Arc, száj> sírásra görbül.
2. (ritka) <Hangulat> gyászossá, síróssá válik. Gondolni is rossz volt arra, hogy Novák Antal él a világon … A hangulat elkámpicsorodott. (Kosztolányi Dezső)
elkámpicsorodás; elkámpicsorodó; elkámpicsorodott.
