becsületérzés
becsületérzés [t-é] főnév (kissé választékos)
Vkinek (kifinomult) érzéke a becsületes, tisztességes, erkölcsös cselekvés, magatartás iránt. Nincs benne semmi becsületérzés. A szenvedély és a becsületérzés viaskodott benne. Becsületérzése nem engedi, tiltakozik ellene; becsületérzésünk azt kívánja, parancsolja, hogy …; fölébreszti, táplálja vkiben a becsületérzést; kiöli vkiből a becsületérzést. Ha a becsületérzésnek csak egy szikrája él benne, nem teszi meg. Becsületérzésből tette, nem érdekből. A magyar szívnek Nagy becsület-érzése Irtózott a gyalázattól. (Kisfaludy Sándor) Tiszta lélek, férfiúi erény, magas becsületérzés … eltűntek. (Jósika Miklós) || a. Vkinek különösen érzékeny érzülete a személyes v. hivatásából eredő becsületére. Katonai, női becsületérzés. Csak a katonai becsületérzés készteté, hogy támadását folytassa. (Jókai Mór)
becsületérzésű.
