beázik
beázik tárgyatlan ige
<Fedél, rakás> tetejéből kiindulva befelé irányuló szivárgással (részben v. egészben) átázik. Beázott a padlás és az éjszaka is vizes szalmán kellett feküdni. (Móra Ferenc) Betetézi a boglyát, hogy be ne ázzon. (Móricz Zsigmond)
beázás; beázó; beázott.
