aprít
aprít tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. Sok kisebb darabra vág, tördel, zúz, metél vmit. Fát, kenyeret, szenet aprít. A pitarajtó előtt nyugodtan aprítja a gallyfát … a vénasszony. (Gárdonyi Géza) Fát kell aprítani, mert nincs már tüzelőre. (Móricz Zsigmond) || a. (tréfás, túlzó) Vmivé aprít vmit: apró darabokból álló anyaggá vág, zúz, tör vmit. ® Gulyáshússá aprít; ® gulyássá aprít; ® szecskává aprít.
2. Kisebb darabokká tördeléssel, vágással egyidejűleg vmit, vhova, főleg edénybe, ételbe tesz, rak. Aprít vmibe, vmi alá. Kenyeret aprít a tejbe. Hagymát aprít a paprika alá. [A] bornyút … feldarabolták, behányták az üstbe …; szalonnát aprítottak alá, vereshagymát vágtak jó vastagon karikára. (Móricz Zsigmond)
3. <Ellenfelet, ellenséget> kaszabol. Két kézzel aprítják a pogányt rakásra. (Arany János) Alapi … száz csatán volt velem és aprította a törököt. (Mikszáth Kálmán)
4. (tájszó) <Szót, beszédet> gyorsan, szaporán ejt, szaporáz; hadar.
Szólás(ok): ld. tej.
Igekötős igék: beleaprít; elaprít; felaprít; megaprít; összeaprít.
aprítás; aprítgat; aprítható; aprító; apríttat.
