5
5
… Igen, és egy délután – már sokára, két hétre – Teréz kirukkolt a nénje előtt az új ismeretséggel.
Máli egykedvűen hallgatta, s minden figyelmét arra fordította, hogy egy hegyesre pödört cérnaszálat befűzzön a géptűbe. Liszka azonban elfelejtkezett a nénje reguláiról, és vakmerő jókedvvel kacagott föl. De amikor látta, hogy senki sem visszhangozza a nevetését, elhallgatott, s újra a hímzőrámára hajolt, de ezt mormogta halkan:
– A tücsök, úgy látszik, szerelmes…
Terka mérgesen kiáltott rá:
– Nem vagyok tücsök, jegyezd meg magadnak… Különben is…
Hirtelen elcsendesedett a hangja, s félénken folytatá:
– Különben is… ma el fog jönni…
Máli fölugrott, mintha rugó lökte volna föl:
– Ide?
Terka lesütötte a szemét.
– Ide… négy órakor. Megígérte…
Csönd lett egy pillanatig. Máli mereven nézett a lányra, Liszka, mintha semmit sem hallott volna, tovább hímzett egy nagy virágos asztalkendőt.
A vénlány szigorúan mérte végig Terkát. Aztán egykedvűen monda:
– Ostoba vagy, kis bogaram. Nem fog eljönni!
Terka elvörösödött, s kihívóan kiáltott föl:27
– Nem?! Igazán?
Máli durván akart felelni, de aztán elmosolyodott. Leült a gép mellé, a fehér vásznat kezdte suhogtatni az ujjaival, s úgy mondá:
– Nem, mert az az úr, az a bizonyos Kemény: pesti ember, tehát okos ember… S csókolóztatok is? Tegnap este?
Terka a hajáig piros lett.
Máli nyugodtan nézett föl. De aztán fájdalmas, csaknem siránkozó hangon kezdett beszélni:
– Lásd, édes kis bogaram, az az ember hivatalnok, annak pénz kell… És ne légy jövőre ilyen ostoba, mert te is azzá lehetsz, ami én vagyok meg a nénéd… Ugratott, kicsikém, megígérte, hogy eljön, ha meg hagyod magad csókolni. S te gyermek voltál. Igaz?
Terka durcásan legyintett a kezével:
– Végre is, végre is…
De nem jutott hirtelen eszébe, mit feleljen.
A gép pergett. Liszka szorgalmasan hímezte egymás után a virágokat. Lassan besötétedett, s vártak. De mind a hárman, mert hátha mégis… Kemény doktornak azonban bizonyosan sürgős dolgai akadtak.
(1896)28
