1
1
Ez a történet belényúlik a tegnapba. Jól össze kell szedni az emlékezésemet, hogy tisztán láthassam, merre kanyarog ez a mese, amelyiknek címül ezt adám: „Az aranysarkantyús vitéz legendája.” Tudnivaló, hogy a felséges király az aranysarkantyú renddel legkiválóbb főnemes híveit, katonáit tünteti ki. Az én emberem nem ezek közül való. Ő inkább lentebb keresendő, a falusi hétszilvafák árnyékában, ahol napos dombok között csöndesen telik-múlik az idő. Az udvarház kéményei fölött a keleti szelek zúgnak. Az ember pedig – ez alatt az ember alatt Bikky Pált értem – édes nyugalommal hallgatja meg Julis asszony jelentését reggelenkint, aki beszámol a belső gazdaság állapotáról. A vörös hollandi kakas sehogy nem fér össze a mi régi jó kakasunkkal, a Gyurkával. Nemkülönben a tyúkok is éreztetik ezt a veszedelmet. Kevesebb a tojós.
– Azt a német fajzatot pusztítsd el a háztól, Julis – adja ki a rendeletet Bikky Pál.
Azonkívül jó volna fát hozatni a berekből.
– Vágd kupán, Juliskám, azt a lusta betyárt! – dörmög Bikky Pál. (A betyár: János, a kocsis.)
És hiányzik egy kulcs estve óta a karikáról. A jégverem kulcsa. Kovácsot kellene hívatni a faluból.
– Csak cigányt ne, Julis. Mert a cigány lop.
Innen pedig nem sok már a lopnivaló. Ez igen nagy szegénységből. – Ezzel rendbe folynak tovább a dolgok. És a nap eltelik csendesen.
Estve egy nagy bőrködmön búvik be az ajtón. Sárga bajusza táncol rézvörös orra alatt az ispán úrnak, amint Szerencséss-t kíván. Nagy csizmák, agarászustor, vadászpipa és pálinkaszag: ez Belpoták, a Bikky Pál ispánja. Ez a Belpoták tulajdonképpen még azokból az időkből maradt itt, amikor a németek uraskodtak a jó magyar földön. Belpoták azonban nagyot változott. Nem szereti elsősorban a nevét, és olyan rosszul beszél németül, hogy Bikky Pál úrnak gyönyörűsége hallgatni. Belpotáknak42 németül kell előterjesztenie jelentését a külső gazdaság mibenlétéről. Bikky Pál ugyanis úgy tudja, hogy a gróféknál – itt a szomszédban – a német nyelv a divatos. Miért ne tehetne ő is úgy, mint a grófék? Belpoták jámborul áll meg a küszöbön: belépvén, mélyen meghajtja magát:
– Karsamadiner…
– Jól van, Belpoták fiam – mondja Bikky Pál fennhéjázva, és szeretné, sokan hallanák, hogy hozzá az ő Belpotákja németül beszél.
Általán a roskadt házban a nagyúri tempók divatosak, kivéve Julis asszonyt. Ő magyarul káromkodik, és többször megrázta már a sovány, nyurga Belpotákot, ha németül hallotta szólni.
Akkor, mondom, közbejött nálunk valami. Főispáni installáció. Amire ez a történet megindul.
