Aradot…
Aradot…
– Aradot a soproni születésű hazaáruló Berger még mindig ostromállapotban tartja, s úgy látszik, hogy vagy csupán mulatságból, vagy mert erősebben neki rugaszkodni nem mer, ollykor egy pár ágyút elsüttet. De az aradiak nem ijednek ám meg árnyékuktól, ők elszánták magokat utolsó csép vérökig védelmezni, a camarillabéres dühöngése ellen, ki csaknem minden másodnap megkeresi a várost, hogy az ott levő vidéki csatárokat és nemzetőröket bocsássa rendelkezése alá, hogy 6-nál több egyén együttlétét tiltsa el stb. illy mulatságos comoediákkal, mert máskép ágyúztatni fog. A védelmi bizottmány erre azt határozta, hogy az úgy csufolt cs. kir. nyilatkozványt törvénytelennek tartja, azt el nem fogadja, az erőszakkal letartóztatott Török Gábor szabadon bocsáttatását pedig a várparancsnok becsületességétől* felelet terhe alatt elvárja. A város erélyes föllépését és czélszerű intézkedéseit nagy részben Máriási őrnagynak köszönhetni. Minden perczben váratnak Kézi őrnagy vezérlete alatt a debreczeni s Matkovics őrnagygyal a Hajdú kerület 800 főnyi erős csapatja.
Ez ignota quantitas olly embereknél, millyenek Jellachich, Blomberg, Berger, Zöld Marczi, Sobri stb.
