Beregből.
Beregből.
Beregből több ref. paptól küldött czáfolat érkezett hozzánk azon czikkre vonatkozólag, melly lapunk 2-ik számában a beregi követválasztás tárgyában Horváth által közölve volt. A hosszúra terjedő czáfolatot, hely szűke miatt, csak kivonatban adhatjuk, mellynek veleje: hogy a czáfolók azon vádat, mintha Eötvös Tamás ellenében fanatismus fegyvere használtaott volna, s különösen a népnek azon ámítását, hogy egy hónap alatt keresztet visznek templomaikba, 145tornyukról a kakast leröpítik, s helyébe keresztet ültetnek, ha cath. követet választanak stb. – mendemondán épült rágalomnak nyilvánitják, és sajnálkozásukat fejezik ki, Eötvös Tamás bukását hirdető parentatio fölött, mert ők Eötvöst közösen tisztelik, s olly hazafinak ismerik, ki szerncsésebb körülmények között követ is lehet; sajnos kénytelenségnek tartván mostani elmellőztetését, mire bizonyságúl hozzák fel az 1832-diki követválasztást, midőn Eötvös dicsekedve jelentette ki, hogy nagyobb részben reformátusok bizodalma emelte követi székre. Az elmellőzést pedig azzal indokolják, hogy Eötvös, alispánságróli lemondása óta, nyugalomra bocsátkozott, hogy Lónyai Menyhérttel tett egyesség következtében, hajdani alispáni hivatalánál fogva, a nagyobb ismeretségű felvidéki kerületben nyilatkozott fellépni, de ezen fellépést elmulasztotta, hogy Eötvös Lónyai által sorshúzásra is fel volt szólítva, de ő azt el nem fogadá; s Lónyai választásában leginkább azon számításra volt alapítva a reformátusok ohajtása, hogy annak érdekeit, mint az egyházi értekezleti gyülésre megválasztott követ, egy füst alatt az országgyülésen is képviselhesse. A czáfolók Lónyai multjából merítik azon előnyt, melly neki szerintök Eötvös fölött a követségre elsőbbséget adott. Egyébiránt Horváthot állításainak igazolsáára szolítják fel, s roszalják, hogy református létre, a ref. papságot rosznak jellemzi, egyszersmind figyelmeztetik őt, hogy a jelen mozgalmi időszakban, inkább komoly békes szavakra van szükség, mint kedélylázító beszédekre; más részről pedig azt mondják, hogy ha Horvát s társai, bizonyos érdekből s talán túlbuzgóságból nem állottak Eötvös mellett, nem érdemelnék a hivatalt, mellyet annak híresztelt főispánsága alatt nyerendenek.
