KÜLFÖLD
KÜLFÖLD
A világesemények’ hatása nem szoritkozik egyes nemzetekre. Az ösztönöknek és érzelmeknek, a szellemi és anyagi szükségeknek egy közös idegzete vonul végig az egész emberiségen, Éghajlat, faj és müveltségi fokozat e szükségeknek csak mértékét módosítják. Ugyanezért, ki a népek életében felmerülő jelenetek kölcsönhatásait nem látja, az politicai ügyekben soha nem lesz képes magát kellőleg tájékozni. A világesemények’ nagy szinpadán nincsen elszigetelt cselekvény. Megdördül keleten az ég, s dörgése visszhangot költ messze nyugot bérczein. Egy politicai földrengés a Szajna’ partján, és ime az erőszakos megrázkodás hullámzó mozgásba hozza a föld’kerekséget. Nem! Az emberi nem’ életében nincsen isolatio, mert a népek’ geniusa nem is mert chinaifalakat; s történjék bár valami a Themse, Shanron, Szajna, Newa, Euphrat, Indus’ vag Duna partjain, – a lökés mindenüvé fog elhatni, hol emberek polgári társaságban élnek, s nincs nemzet, melly a világesemények’ befolyása elől elzárkózhatnék.
Ez minden évszázadok’ czáfohatlan doctrinája. Ezen általános szempont is már elég megfoghatóvá teszi: miért kell nem csak hazánk’. De a külföld’ eseményeire is különös figyelmet fordítanunk. De van még más szempont is, bennünket magyarokat kölönsebben illető. Magyarország három keserü század után most rázta le először a’ jövevények jármát, most foglalta el először azon helyet, mely őt a’ népek’ családjában illeti. E tényből új viszonyok és vonatkozások fejlődnek ki a külföld’ irányában, s ez által nemzetünk mélyebben van besodorva a’ világesemények folyamába. Itt a cselekvőségnek’ új mezeje nyílik előttünk, s ezentúl nem történhetik politicai vagy társasági változás, melly bennünket is közvetlenül ne érdekelne. Politicai életünk láthatára szélesbült; mi nem állunk többé elszigetelten Európa’ népei közt; nem vagyunk jövevények többé e nagy családkörben, mellyhez bennünket a közszabadság és közpolgárosodás újabb és szorosb kapcsai fűznek. A népek jogának terén nekünk is van– s kell hogy legyen – eldöntő szavazatunk. Erre nem csak nemzeti önállóságunk jogosít bennünket, de ezt a civilisatio, mellynek előbajnokiúl vagyunk szentelve, a történetek geniusa által a keletéjszaki barbarság ellen, tőlünk egyszersmind követeli. Hivatásunk világtörténeti, s Európa’ fatuma, a mi fatumunk is. A külföld tehát annál nagyobb fontosság bír ránk nézve, mert a népek’ egyetemes életének fejleményeiben rejlenek saját végzeteink.
