4. Buda, 1837. május 10.
Kossuth levele anyjához: kéri könyvek beküldését, kisebb ügyei elintézését.
Lederer főhadparancsnok május 9-én lehetővé tette Kossuthnak, hogy levelet írjon szüleinek: hetente kétszer írhat, katonatiszt jelenlétében, aki a levelet elolvassa, a levél másolatát és német fordítását a főhadparancsnokságnak, eredetijét pedig Beöthynek továbbítja (MARKÓ, 1928. 726.). – Valószínűleg még aznap született meg Kossuthnak szüleihez írott, de a címzettekhez el nem jutott levele. E levélnek sem eredetije, sem másolata, sem pedig a fordítás eredetije nem maradt fenn, szövegét csupán forrásközlésből ismerjük. Megszületésének körülményeire a főhadparancsnokság és a Haditanács fennmaradt iratanyagában még csak utalás sem található. A szöveg azonban – egybevetve Kossuth május 10-i levelével – kétségkívül hiteles: e levél a május 10-i levél első változatának tekintendő. A fordítás is pontosan visszaadja Kossuth jellegzetes fordulatait (ha ugyan valamilyen okból nem maga Kossuth írta németül a levelét).
Ofen, am 7. Mai 1837. – Liebe gute Eltern! – Ich beschwöre Sie bei Gott, geben Sie auf irgendeine Weise Nachricht von sich, wie Sie sich befinden! Bekümmern Sie sich nicht über mich – denn ich könnte sie noch lieben, diese Schläge des Schicksals, die mir ein sonst nie empfundenes Selbstgefühl gewähren. Allein, zu wissen, daß meine Lieben leiden und besonders meine liebe gute Mutter mit ihrem zwar edlen, doch zu weichen Herzen, dies peinigt mich unaussprechlich. Beruhigen Sie mich in dieser Hinsicht, und ich werde ganz ruhig und in jedem Fall meiner würdig bleiben. Außer den heurigen Forderungen und jenen vom vorigen Jahre, schulden mir noch vom Landtage her: der jüngere Pál Asztalos aus Marmoros 60, Tivadar Petrovics aus Krassó 56 (zu schreiben dieserwegen an den Joseph Markovics, Vizegespan nach Lugos) und Anton Jankovich, Vizegespan aus Neograd mit 31 Fl. C. M., dieser schuldete mir 131 Fl., wovon er im Januar nur 100 Fl. geschickt hat. Es wäre gut, diese Restanten zur Deckung Ihrer Auslagen einzukassieren. Mit tunlicher Gelegenheit ist meine Lage an Folgende kundzumachen: Lónyay, Vécsey im Kasino zu Miskolcz, Kölcsey, Beöthy, Szombathelyi, Török (zu Arad), Klauzál (zu Csongrád), Balogh, Lipovniczky Joseph, Luka (zu Honth), Kubinyi (zu Neograd) usw. mit dem Bemerken, daß ich ihnen meine Angehörigen und selbe durch sie der Sorgfalt der Nation anempfehle. – Noch weiß ich nichts. Die bürgerlichen Tugenden mögen Ihre Tränen trocknen, liebe Eltern und Geschwister. – Ludwig Kossuth. (Közölve számos olvasási hibával, ÖstR, 1911. 464.)
Kossuth e levél megírása után (amelyet a főhadparancsnokság alighanem a Tudósítások levelezőinek és pártfogóinak értesítésére vonatkozó, aggályosnak ítélt sorok miatt tartott vissza) vette kézhez anyja levelét. Május 10-én írt levelében válaszolt már e levélre is, elhagyta azonban a kézbesítés akadályának bizonyuló részeket.
Majus 10. déli 12 órakor.
Levelét vettem tegnap délután, de mikorról szól, nem tudom, mert nincs datuma. Állapotomban egyetlen egy kívánságom s ohajtásom volt, megnyugtatást kapni kedveseim hogylétökrül, ezt egy részben legalább megadták kedves Anyám szíves sorai – az Isten áldja meg érettök, s adjon erőt, méltókép viselni továbbra is, mit változtatni nem lehet.
Ha ezen erőt némileg edzeni képes a tudás azzal, hogy én mikép vagyok, vegye azon bizonyossá tételt édes Anyám, miképen én eléggé férfiú vagyok békén tudni tűrni sorsomat s a rabság kínos munkátlanságát is, és mindent, aminek lenni kell. Édes Anyám tudja, mi érzés, mi gondolat lakik s lakhatik keblemben, annál fogva azt is tudhatja, hogy van abban egy érzés, melly minden viszontagságokon felül képes az embert emelni, s ez az érzés: magát nemcsak ártatlannak tudni, sőt azt tudni, hogy nyilvános életemmel fejedelemnek (kinek mindég hű alattvalója voltam), úgy mint hazámnak hasznos szolgálatot tettem.
De egy érzés elviselhetlen volt előttem fogságom első óráiban. Ti. ha viszagondoltam édes Anyámnak érzékeny gyengéd szeretetére, sőt Atyámnak, testvéreimnek erántami ragaszkodásukra is, afelett aggódtam, hogy el nem bírják a csapást. Hozzájárult annak tudomása, miképen történetből ép olly időben ért e csapás, midőn csaknem egészen pénz nélkül hagytam édes Anyámékat; e kettős aggodalom, megvallom, gondatlan, ostoba lépésre indított; ti. két napig semmi megnyugtatást nem kapván édes Anyáméktól, egy pár történetesen ruháim közt talált darab papirosra, egy töredék darabka író ónnal írtam egypár nyugtató sort, – kivetettem az ablakon, az őr pedig kötelessége szerint felsőbbségének átadta; s könyveim elvétettek, s édes Anyámtól is később kaptam nyugtatást, mint különben. Méltóztassék királyi ügyigazgató ő méltóságát megkérni nevemben, hogy miután azon czédulából is átláthatja, hogy semmi nemtelen vagy tilalmas czél, hanem csak a legszentebb – a fiúi – érzés indított, vegye kezességül becsületszavamat s azon körülményt, hogy valami illyesnek még egyszer ismétlésével magamnak ártanék s állapotomat nehezíteném; és ha ő tőlle füg, tegye, ha mástól, eszközölje közbenjárásával, hogy az felejtve legyen, s ne fosztassam meg tovább is némelly kényelmektől. Ha a kérésnek sikere volna, úgy flautám igen kedves vendég volna magányomban, kivált nehány jó variatiokat mellé rekesztve. Újságok (az Allgemeinét a 110-ik számtól nem olvastam), könyveim közül Shakespeare, Walker angol dictionariuma, a másik kis rongyos szótárral, s Fin és Arnold grammaticáival, úgy Searlnek angol helyes kimondásróli kis könyvével – egyebekről máskor.
A küldötteket köszönöm. Schlafrockra kár volt költeni, mert ki tudja, mikor kereshetek ismét szükségeikre. Pénzbeli állapotjok iránt az, hogy lemondani tudnak, nem elég megnyugtatás, azt akarnám tudni, szám szerint mennyi pénzök van kezeik között.
Beszedni való pénzek: 1. Petrovics Tivadarnál Krassóban 56 pft, 2. ifjabb Asztalos Pálnál Mármarosban 60 pft, 3. Jankovics Antal nógrádi alispánnál még hátra van 31 pft (mert januarban csak 100-at küldött); mind ezek még az országgyűléséről. Ágostonnál 12 pft bizonyos perek depositionalis taxája gyanánt letéve, mikre most már szükség nincs. Lovassy Ferinél 20 pft kölcsön adva, a gyümölcsösnének szintannyi hasonlón és a folyó félévi tartozások. Valakit méltóztassék a beszedésre megkérni.
Tudósításim élni megszűnvén, cancellariára természetesen nincs szükségem, azt tehát ki lehet adni, Jakab-napra pedig felmondani. Az én lakószobámat is ki lehetne vásár alatti időre adni, s Jakab-napra gondolom az egészt felmondani és kisebbet venni fel; ha addig visza nem nyerem szabadságomat, édes Anyáméknak kisebb is elég; – ha igen, majd gondoskodunk, úgyis kétség, valjon megszűnvén tudósításaim, lesz-é miből élni Pesten.
A katona kormányzó urak azt mondják, hogy levelet váltanunk csak minden héten egyszer engedtetik, s hogy a mosást itt teszik. A paplant küldöm visza, nincs reá szükségem.
Kün a Zugligetben még 2 pft szállásbért, s ha valami ételbeli nem fizetett tartozás volna; a szobámat tisztogatott leánynak is valamit kellene fizetni.
Miskának köszönöm hő szolgálatát, ha Isten módot ád, gondoskodom rólla, most nincs reá szükségem, gondolom 8 vft-ot kellene még bérében kapnia, ha 5 pft-ot kaphat, kapjon.
Kérjék meg méltóságos director urat édes Anyám, siettesse a pör felvételét; hiszen az én életem nyilvános volt, mint a napfény – ebben nincs semmi titok.
Siettetnek, s én ezer áldással s meleg fiúi és testvéri öleléssel végzem levelemet.
Egészségem eddig jó – majd elfelejtém a nagy sietségben megírni.
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 1.
Közölve: Kosáry, 1943. 224–225.