4. Lelki funkciók.
4. Lelki funkciók.
A keresztények elleni folyamatos győzelmek, az ellenfelek megállíthatatlan hanyatlása a 15. századi oszmán társadalom meghatározó közösségi élménye lett. A látványos sikerek még a népesség alsóbb rétegeiben is öntudatot és bizonyos felsőbbrendűségi érzést alakítottak ki. A kortárs Magyarországi György, akinél jobban kevesen ismerték az oszmánok világát, és aki páratlan elfogulatlansággal számolt be személyes tapasztalatairól, azt írta, hogy mindez „megerősíti és tartósan erőssé is teszik őket szektájukban… saját magukat is ’győztes’-ként titulálják… Ezenfelül büszkélkednek is, és a keresztényeket becsmérlésképpen asszonyoknak nevezik, és saját magukat az ő uraiknak.”31
31 Értekezés, 85.
Az oszmán önbizalommal szemben a balkáni kereszténységnél a lelki megroppanás jelei mutatkoztak, akik éppen úgy reagáltak az oszmánok előretörésére, ahogy azt Ibn Haldún megfigyelései alapján várni lehetett: az ellenség szakadatlan győzelmei sokak szemében a muszlimok istenének felsőbbségét bizonyították.32 M. Balivet a Szaltuknáméból (15. sz. második fele) idézi egy görög pap szavait, amelyek figyelemre méltó módon tükrözik ezt az életérzést: szerinte a törökök elűzték a görögöket a földjeikről, tehát valószínűleg a paradicsomból is kiűzik őket.33 Magyarországi György szerint a rabságba esett keresztények zöme szintén úgy érezte, „hogy elhagyta őt az Isten”.34 A háborúk és a hódítások közösségi vagy szent célokként történő beállítása (mint például az „aranyalma” legendájában) maga is nagyban hozzájárult a társadalmi kohézió erősítéséhez.35
32 Ibn Khaldún, Bevezetés a történelembe (Al-muqaddima). Arab eredetiből fordította, bevezette és kommentálta Simon Róbert. Budapest, 1995, 159: „A legyőzött kész örökké utánozni a győztest (mindenben), ami megkülönbözteti őt: a külső megjelenésben, a vallásában, s minden egyéb állapotában és szokásában”.
33 Michel Balivet, Aux origines de l’islamisation des Balkans ottomans. Revue de Monde Musulman et de la Méditerranée 66:4 (1992) 13.
34 I. m., 69.
35 Pál Fodor, Ungarn und Wien in der osmanischen Eroberungsideologie (im Spiegel der TârîÌ-i Beç þrâli, 17. Jahrhundert). Journal of Turkish Studies 13 (1989) 81–98.
