REVICZKY GYULA (1855–1889) költő
De bölcseséged nem vigasztal.
A világ és rendje ellen…
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
A világ csak – hangulat.
Eztán a földön senki nem mulat.
Nem lesznek többé gondtalan kedélyek;
Jön a szivet fásító öntudat.
Egyhanguság, elmélkedés unalma…
Meghalt a nagy Pán! A nagy Pán halott!
Nem fűben, fában, kőben, de a szívben.
A búsulóknak lesz vigasztalása.
Ő rendelé ezt így a Golgothán.