Babonák.
Babonák.
A vend nép babonás, de a művelődés haladtával, a mi természetes is, a babona folyvást kevesbedik, különösen a fiataloknál.
Ha a gyermeke megbetegszik: a szem ártott neki, megigézték. A beteg gyermeket azután mosdatják, fürösztik, hogy kigyógyuljon. Mosdatják állataikat is. Van elég kuruzsló vén asszony, ki az ilyen mosdóvizek készítéséhez különösen ért. Ha a vend tehene véres tejet ad: nyomban gyanúsít valamely boszorkánynak tartott öreg asszonyt, mert az rontotta meg. Ha az égen felhők tornyosulnak s káros esőtől tartanak: „felhő elé” harangoznak és pemetet, kenyérsütő lapátot, szénavonót, meg egy egész kalácskenyeret tesznek ki az esőre, hogy megóvják terményeiket a jégesőtől. A mocsárlég illó tűzét lidérczek gyujtják. Éjjelenkint boszorkányok süvítenek át a levegőn. A boszorkányoktól s kivált azok rontó erejétől fél a vend; azért szt. György napján nyárfa ágakat tüzdel ablakába, kapujának fonása közé. Gazdasági babona is sok van. A többek között gyümölcsfái ágára ősszel és télen kukoriczacsutát helyez, jelezve azt az óhajtását, hogy gazdag legyen a gyümölcstermése, mint a kukoricza tusán bőségesen szokott lenni a szem. Mielőtt a befogott lovakat vagy ökröket elindítaná, az ostorral keresztet von kétszer elébök a földre, ezen szavakkal: „Jézus pomagaj!” (Jézus segélj meg!)
