Fárai iskolázás.
Fárai iskolázás.
A középkori népnevelés iskolája tudvalevőleg a templom volt; tananyagát a keresztény hit igazságainak és szertartásainak népszerű magyarázata képezte: ez volt az ugynevezett fárai iskolázás. Szent-István elrendelte, hogy minden tiz községnek legyen plébánia-temploma. Ezen templomok mellett bizonyosan voltak iskolák is, ámbár történeti emlékeink ilyeneket gyéren említenek. Hazánkban a legrégibb ilyen iskola Vasvármegye Pápócz községben volt.
A XIII., XIV., XV. és XVI. században számos plébánia alapíttatott, melyeknek legnagyobb része iskolával is bírt: így a XIII. században Kőszeg, Egyházas-Szecsőd, Rúm, Őri-Szent-Péter, Vasvár, Mura-Szombat, Sámfalva; a XIV. században: Léka, Rőth, Rába-Kovácsi, Felső-Paty, Niczk, Ölbő, Répcze-Szt.-György, Sárvár, Vámos-Család, Káld, Kercza, Velemér, Mártonhely; a XV. században: Gyarmat; a XVI. században: Nagy-Pőse, Tömörd, Kethely, Német-Szt.-Mihály, Szalonak, Német-Hidegkút, Kertes, Gyanafalva, Ikervár és Kenyeri.
A plébániák mellett különösen a monostorok voltak nevezetes gyúpontjai a nemzeti művelődés terjesztésének. Ilyenek voltak: az 1183-ban III. Béla király alapította cziszterczita kolostor Szent-Gotthárdon; a jáki Márton gróf által alapított benczés kolostor Jaákon; a IV. Béla király által Vasvárott alapított Domonkos rendű, az 1360-ban Kálmán győri püspök által Szombathelyen alapított Szent Ferencz rendű és Lékán 1336-ban a Szent Ferenczrendüeké.
Ezek a szerzetesrendek, a hány kolostorral, ugyanannyi templommal, iskolával és könyvtárral bírtak. A monostorokban lakó szerzetesek voltak a XIII., XIV. s a XV. századokban a népnek oktatói és művelői; mígnem a XVI. és XVII. századokban, a török dúlás idejében, a monostorok nagy része szerzetes lakóikkal együtt elpusztúlt.
