Első történeti nyomok.
Első történeti nyomok.
Régi, elhanyatlott időkbe akarunk most visszatekinteni. Annyit általánosságban kiemelhetünk, hogy a régi Nagykikinda kétségkívül a jelentéktelenebb, kisebb községek sorába tartozott és csupán kevés számú lakosból álló falu volt. A kir. kincstár uradalmaihoz tartozott. Az első nyom, melyet róla találunk, az 1423. évbe vezet vissza. Az akkori írásmód szerint Nagykeken névvel nevezték ezt a községet. Királyaink adták, vették ezt a községet is és egyik emberüktől a másiknak a birtokába ment át. Így a mondott évben Berekszói Hagymás László birtokában volt. Hogy ez évet megelőzőleg mikor keletkezett, azt meghatározni nem lehet. Csak következtetni tudunk annyit, hogy már jóval előbb megvolt, minthogy ez a vidék már régebben benépesített terület volt. Az első nyom tehát Zsigmond király idejéig vezet. Olvasunk egy adatot 1425-ből arra vonatkozólag, hogy Zsigmond király több más községgel együtt Echehidát, vagyis Nagykikindát Brankovics György szerb despotának adta át birtokul, cserébe azért, hogy a szerb despota Szerbországot Magyarország főhatósága és védelme alá adta a török ellen. Azt is olvassuk, hogy Brankovics György e birtoklása révén ide s erre a vidékre nagy számú szerb lakos telepedett le. Ezek a települések a török pusztítások következtében vidékünkön mind gyakoribbá, sűrűbbekké lettek. Mátyás király alatt, 1460 táján is sok szerb költözött be. Azután egy 1462 május 25-ről kelt oklevél említi városunkat Kökénd néven. Hogy ez a Nagykeken, Kökénd és Echehida azonos a mai Nagykikindával, azt abból is következtetjük, hogy ugyanabban az oklevélben, a melyben ezek a nevek említtetnek, ezekkel együtt szerepel Hollós, Galád és Vámhalom is, mint a melyek Nagykikinda mellett feküdtek. Már pedig azt tudjuk, hogy Hollós is, – a mai Ollus, továbbá Galád is, Vámhalom is, a mai Válom, a mai Nagykikinda határrészét teszik. Régen ezek mind önálló községek voltak, ma azonban – régi nevöket fenntartva, – csupán Nagykikinda határrészei gyanánt szerepelnek.
